Nagyböjt 4. hete, szerda – Iz 49,8-15; Jn 5,17-30
Növekedünk-e Istennek és az ő szeretetének a megismerésében?
Mivel a nagyböjti időszakból virágvasárnapig már csak másfél hét van hátra, életünk különböző területeinek felülvizsgálása során egyre inkább a legfontosabb feladatokra kell irányítanunk figyelmünket, mint például: hogy törekedtünk-e Istent és az ő szeretetét egyre jobban megismerni, az ő szeretetét viszonozni és embertársainknak továbbadni?
Ha gazdagabbá, értékesebbé akarjuk tenni életünket, akkor elsősorban a kapcsolataink megújítására kell törekednünk. De mivel minden kapcsolatunk az Istennel való kapcsolatunktól függ, ezért a legfontosabb, sőt létfontosságú feladatunk a három isteni Személlyel való kapcsolatunk ápolása: hogy ezeket tegyük egyre élőbbé és személyesebbé. A három isteni Személynek egymással való kapcsolata számunkra minta, és egyben forrása is az egymással való kapcsolatainknak. Jézus mondta az utolsó vacsorán, hogy „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Ti pedig „szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket”! (Jn 15,9-12)
A mai evangéliumban hallhattuk, hogy Jézus azt mondta: „Amint az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” És „Amit az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is.” (Vagyis az Atya és a Fiú munkálkodása nem fejeződött be a világ teremtésével.) Ugyanígy nekünk is állandóan munkálkodnunk kell kapcsolataink építésén és fejlesztésén, de úgy, hogy Isten éltessen minket a kapcsolatainkban.
Hogy mennyire szeret minket az Isten, arról Izaiás könyvéből is hallhattunk egy szép hasonlatot: előfordulhat, hogy az asszony megfeledkezik méhe gyümölcséről, de az Isten nem feledkezik meg rólunk. A három isteni Személy közös akarata az, hogy az ő életükben nekünk is részünk legyen.
A mai evangéliumi részletből újra megtudhatjuk, hogy nem Jézus ítél arról, hogy az örök üdvösségre, vagy az örök kárhozatra jussunk. Mi magunk döntünk arról, hogy elfogadjuk-e a Jézus Krisztusban megjelent életet, vagy nem, vagyis hogy akarjuk-e járni azt az utat, amely az üdvösségre vezet, vagy nem.
Az evangélium arra szólít fel minket, hogy ahogyan Jézus mindenben együttműködik az Atyával, úgy mi se tegyünk semmit nélküle, vagyis működjünk együtt Jézussal. Jézus mondta, hogy „önmagamtól semmit sem tehetek.” És ugyanígy: „Nélkülem semmit sem tehettek.”
! Jézus és az Atya szeretetével szeressük egymást, a Szentlélek által, hogy üdvözülhessünk. Isten akarata az, hogy „minden ember üdvözüljön”. (1Tim 2,4) NB! Ezen nekünk is szüntelenül kell munkálkodnunk!