Advent 2. hete, kedd – Iz 40, 1-11; Mt 18, 12-14
Tudjuk-e, hogy Isten milyen karácsonyi ajándékot ad nekünk? Mi milyen ajándékot adunk Istennek?
Jézus mindnyájunkhoz intézi a kérdést: Ti mit gondoltok arról a pásztorról, aki jobban örül annak, hogy a bódító füvek nyomában elkóborolt egyetlen kerge birkája engedi magát megtalálni, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek?
Örülünk-e annak, hogy Isten számára minden bűnös ember fontos, és nem akarja a bűnös halálát? Nagyobb öröm van a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akik azt hiszik, hogy nekik nincs szükségük a megtérésre.
Merjük-e az Istennel való kapcsolatunkra alkalmazni József Attila Flórának írt verse első versszakát?
Most azon muszáj elmerengnem:
hogy ha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága szenem,
lehunyhatnám fáradt szemem.
Merengjünk el azon is, hogy az Istennek adható legszemélyesebb ajándékunk, ami igazán miénk, mert Istennek semmi része nincs benne: a bűneink.
Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.