Advent 1. hete, csütörtök – Iz, 26,1-6; Mt 7,21. 24-27
Biztos és tartós (= teherbíró) alapokra építjük-e egyéni és közösségi életünket?
Ha meg akarunk felelni mindenki elvárásának, és olyan szabályok szerint akarjuk építeni életünket, amelyekben mindnyájan meg tudunk egyezni, akkor a leggyengébb réteget, a homokot választjuk, mert csupán egyvalami van, amiben mindnyájan megegyezünk: az ősbűn miatti rosszra hajló emberi természetünk.
Súlyosan tévedünk, ha úgy akarjuk tiszteletben tartani mások „másságát” és „szabadságát” (akár ateizmusát is), hogy elfogadjuk az erkölcsi normák viszonylagosságának téves eszméjét. Így nem sikerül felépíteni olyan világot (= olyan társadalmat), amelyben mindenki otthon van, és biztonságban érzi magát. Ha óvakodunk vallásos elkötelezettségünknek akár a jelét is adni, mert attól félünk, hogy bárkit megsértünk vagy kirekesztünk, akkor önmagunkat rekesztjük ki az üdvösségből.
Nemzetünk történelme bizonyítja, hogy őseinknek a keresztény hithez való ragaszkodása a fennmaradásunkat és fejlődésünket biztosította. Ugyanakkor a történelmünk azt is megmutatja, hogy hová vezetett az, amikor őseink a hittől elpártoltak. A felbomló családok és a csonka családban élő gyerekek számának növekedése is jelzi, hová vezet az, ha leromboljuk azt, ami értékes volt az életben, és keresztény mivoltunk bontott tégláiból akarunk házat és hazát építeni. NB! Európa és az emberiség javára is csak akkor lehetünk, ha ragaszkodunk Krisztushoz, aki egyedül képes megszabadítani az ősbűn átkától. Csak az Ő tanítása alapján lehet életünk igazságosan rendezett, biztonságos és békés.
Ha az alapokat meg akarjuk erősíteni, akkor elsősorban az Istennel való élő, személyes kapcsolatra kell törekednünk, mert egyedül erre lehet tartós emberi kapcsolatokat, boldog egyéni és közösségi életet építeni. Ha valóban hiszünk az Istenben, akkor benne kell bíznunk, és tőle kell kérnünk segítséget minden bajban. Krisztus tanításának megfelelően kell megalkotni egyéni és közösségi törvényeinket és szabályrendszerünket. Isten olyan alap, mint az a szikla, amely nem rendül meg. Rá lehet építeni, belé lehet kapaszkodni.
A Jézus tanítása szerinti élet azért is hasonlít a sziklára épített házhoz, mert az Ő követésében mi magunk is átalakulunk: kialakul bennünk Krisztus hasonmása, az Atya pedig elfogad gyermekének. És csak így, Isten kegyelmének segítségével tudjuk leküzdeni belső kísértéseinket és külső ellenségeinket.
Tehát ahelyett, hogy összedőlt életünk romjain keseregnénk, itt az ideje, hogy megtaláljuk azt a teherbíró sziklaalapot, amelyre egyedül érdemes építeni házat és hazát, kisebb és nagyobb közösségeket, és így a Karácsony a megújult istengyermekségünk és testvériségünk, az Isten családjába való tartozásunk ünnepe lesz.