Évközi 7. hét, csütörtök – Mk 9,41-50
Készek vagyunk-e minden áldozatra a magunk, valamint mások üdvössége érdekében?
Hogyan szükséges értelmeznünk a kéz, vagy a láb levágását, illetve a szem kivájását?
A szövegértelmezés ősi szabálya, hogy minden szöveget a maga környezetében szükséges értelmeznünk.
A rabbinikus teológiában a kéz, a láb, valamint a szem a könnyen bűnössé váló indulatok, az ösztönös vágyak székhelyeként volt ismeretes. A kéz könnyen ökölbe szorul, ütésre emelkedik, vagy más tulajdona után nyúl, a láb egykettőre tilosba téved, a fegyelmezetlen szem pedig házasságtörésre csábít. Maga Jézus figyelmeztetett arra, hogy „aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele.” (Mt 5, 28.)
A tízparancsolat fontos tiltó parancsaival kapcsolatban is (ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, stb.) a kéz, valamint a láb levágása, a szem kivájása a hozzájuk tartozó bűnös vágyak gyökeres megtagadását jelentik. Az örök élet sokkal értékesebb annál, amit rendetlen vágyainktól vezérelve kezünk, lábunk, valamint a szemünk bűnre vivő használata miatt elveszíthetnénk.
Éppen Márk evangéliumában találjuk (2 fejezettel előbb, Mk 7,21-23-ben) Jézus tanítását, mely szerint „belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, minden erkölcstelenség, s az teszi tisztátalanná az embert”. Jézus nem kapcsolta a kísértést szorosan sem a külső személyekhez, illetve dolgokhoz, sem saját testünk egy-egy tagjához, amint kortársai tették. Az evangélisták soha nem említettek Jézus környezetében egyetlen olyan embert sem, aki Jézusnak ezeket a mondatait módszertani utasításként értelmezte volna. Nem sánták, csonkák, illetve félszeműek vették körül Jézust, akik boldogan mesélték volna el a kíváncsiskodóknak, hogy követték mesterük tanácsát, azért vágták le fél karjukat, egyik lábukat, vagy vájták ki fél szemüket, hogy így könnyebb legyen megtartaniuk Isten parancsait. Jézus körül inkább olyanok voltak, akik nemrég még vakon, csonkán, sántán koldultak az útfélen, de aztán Jézus meggyógyította őket. Egyiküknek sem mondta Jézus, hogy nem gyógyítalak meg, mert jobb, ha nem látsz, mivel sok kísértés kapuja a szem, vagy jobb, ha fél karod van, mert legalább nem támad kedved a verekedésre, jobb, ha béna a lábad, mert nehezebben fogsz rossz útra tévedni. Ő azért jött, hogy életünk legyen, valamint bővebben legyen, illetve ismerte ennek a bővebb, teljesebb életnek a kockázatait, mégsem ajánlott ezektől rövid úton menekülést.
Jézus idézett mondásai tehát nem módszertani utasítást, hanem értékelési szabályt jelentenek. Az örök élet értékesebb kezünknél, lábunknál, valamint a szemünk fényénél. Jézus többet vár el tőlünk kezünk-lábunk lemetszésénél. Ezek helyett inkább magunkat szükséges elveszítenünk, nem magunk gyártotta aszketikus gyakorlatokban, hanem hogy azt tesszük, amit Isten vár tőlünk. A mai evangélium lényeges mondanivalója tehát, hogy mindentől forduljunk el, ami bűnre visz, akár minket, akár másokat. Azt szükséges tennünk, ami magunk, iletve mások üdvösségére szolgál, egészen az önfeláldozásig.