Évközi 7. hét, szerda – Mk 9,38-40.
Nem vagyunk-e irigyek vagy türelmetlenek másokkal szemben?
A mai evangélium arról szól, hogy a tanítványok irigykedve szemlélték, amikor valaki a Mester nevében jót tesz, valamint ezt megtiltották neki. Jézus viszont megengedte, hogy az ő nevében ne csupán az ő tanítványi körének tagjai, hanem mások is jót tegyenek.
János apostol írja, hogy „Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége” (1Ján 2,16). Szerinte a bűnök forrása a hármas gonosz kívánság. A test kívánságából származik a torkosság, a bujaság, illetve a restség. A Csíksomlyói betlehemes játékok ördögei szerint a bujasággal „kísérteni mindeneket lehet”. A szemek kívánságából ered a fösvénység, vagyis a vagyon utáni rendetlen vágy. Az élet kevélységéből (a büszkeségből) pedig az irigység, valamint a harag következik.
Nagyon tanulságos (ugyanakkor nagy figyelmeztetés), hogy szintén a Csíksomlyói betlehemes játékokban amikor az ördögök rontást szórnak az emberekre, hogy megakadályozzák a megszületett Krisztus befogadását, azt mondják: „az irigység lelke szálljon a szentekre!” Megdöbbentő, valamint elgondolkodtató, hogy az irigység azokat környékezi meg, akik szenteknek képzelik magukat.
Az irigység hajlandóság a mások javán (erényén!) való elszomorodásra. Az irigy emberek mások erényeit úgy fogják fel, mint a maguk fölényének a csorbulását. Az irigység pedig karöltve jár együtt a kevélységgel, amely nem tűr sem vetélytársat, sem nála különbet. Ezért az irigy embert szomorúság tölti el, ha látja, hogy a másiknak valami jobban megy, mint neki. Az ilyen embernek még az is rosszul esik, ha mást dicsérnek. Ilyenkor az irigy ember legalább igyekszik leszállítani mások dicséreteinek az értékét.
Szükséges megjegyezni, hogy az irigységtől különbözik a nemes versengés, amely arra unszol, hogy még magasabb fokban megvalósítsuk, ami jót másokban látunk. Jézus ilyen nemes versenyre hív, amikor üdvösség művének a szolgálatára hív. Örüljünk, ha szolgálhatunk, és mások elfogadják a szolgálatunkat!