2023. szeptember 10. Évközi 23. vasárnap

Évközi 23. vasárnap – Mt 18,15-20

Vállaljuk-e a felelősséget egymásért?

 

         A mai evangéliumi részlet első mondatával azt mondja Jézus: „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt!”

         A hívő embernek nem az a dolga, hogy hívő testvérének a bírája legyen. De Jézus szerint ha testvérünk vétkezik ellenünk, akkor kötelességünk, hogy megbeszéljük vele a bántást. Sokszor szorongunk amiatt, hogy jelezzük a másiknak, ha bántónak éreztük a velünk szembeni magatartását. Pedig nekünk is jót tenne, ha hasonló helyzetben a testvérünk tapintatos szeretettel jelezné félénk, ha mi megbántottuk őt. Örüljünk neki, ha ezt megmondják nekünk.

         Jézus tudta, hogy Egyházának tagjai majd egymás ellen is követnek el bűnöket, ezért felkészít minket a konfliktusoknak a szeretetből fakadó feloldására. A sérelmek elfojtása a gyűlölet mérgét termeli, amely előbb-utóbb csúnyán kifakad.

         Jézus szerint nem annak szükséges megtenni az első lépést, aki hibázott, vagyis ne arra várnjunk, hogy a sértést elkövető kezdeményezze a kibékülést! Mert az a testvér, aki megbántott minket, rosszabb helyzetben van, mint mi, akik a bántást elszenvedtük. Ezért nekünk szükséges kezdeményezni a beszélgetést. Nem szabad engednünk, hogy elmérgesedjék a helyzet. Egyre nehezebben lehet tisztázni a dolgokat, ha sértődésből, vagy akár rosszul gondolt tapintatból a hallgatást választjuk. Jegyezzük meg, hogy a feszültséget nem generálni kell, hanem feloldani!

                  

         Igazi béke, harmónia csak olyan családban (olyan közösségben) lehetséges, ahol megvan az őszinteség, egymás ismerete, megértése, tisztelete, szeretete. Ahol bizonyos dolgokat a szőnyeg alá söpörnek, ahol kínosan vigyáznak arra, hogy egyes tabutémákat ne érintsenek (hogy a szőnyeg el ne mozduljon, hogy az alatta levő sok csúnyaság elő ne tűnjön), ott a családtagok (illetve a közösség tagjai) nem érzik jól magukat.

         Természetesen fontos, hogy kerüljük az indulatos számonkéréseket, vádaskodásokat, valamint a vitákat! Még fontosabb, hogy csak akkor beszéljünk, ha meg vagyunk győződve arról, hogy ahogy a másik viselkedik, vagy amit a másik tett, az valóban helytelen, és nemcsak egyszerűen más ahhoz képest, ahogyan mi viselkednénk, illetve cselekednénk hasonló helyzetben. Ezért azzal szükséges kezdenünk, hogy megkérdezzük, hogyan gondolta a testvérünk azt, amit mondott, vagy tett. Mert még a szavak is nagyon sok félreértésnek a forrásai lehetnek. Sokszor minden rossz szándék nélkül is ügyetlenül, illetve helytelenül tudunk viselkedni, vagy beszélni.

         Nagyon fontos az ima! Közösen szükséges kérnünk Jézust, hogy legyen köztünk, hogy egységben legyünk Vele, illetve egyek legyünk egymással. Kérjük a Szentlelket is, hogy szeretetközösségünk építésében, amely csak a Szentlélek által lehet eredményes, segítsen meg minket!

         „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket” (Mt 5,9).