Március 12. Nagyböjt 3. vasárnapja

Nagyböjt 3. vasárnapja – Kiv 17,3-7; Róm 5,1-8; Jn 4,5-42

Milyen célt tűztünk ki a nagyböjt további részére?

Az értékes élet kialakításához céltudatosságra, következetességre van szükség. Érdemes megfogalmazni, hogy mit várunk az élettől, az Istentől, valamint hogy konkrétan mit szeretnénk elérni ebben a nagyböjti időszakban. Akarjuk-e megújítani, és elmélyíteni a kapcsolatunkat Istennel, illetve rendezni azokat embertársainkkal? Törekszünk-e egyre személyesebb kapcsolatot ápolni Jézussal?

Az evangéliumi történetben szereplő asszony valószínűleg már nem volt fiatal. Talán már semmit sem remélt a jövőtől, semmit sem várt az élettől, nem nagyon lehettek már vágyálmai. Jézus tudta, hogy ennek az asszonynak Rá van szüksége, a kielégítetlen és beteljesületlen szomjúsága, az igazi szeretet utáni vágya miatt. Mert senkitől nem kaphatott igazi szeretet.

A mai evangéliumi részlet nekünk szóló üzenete az a nagy meglepetés, hogy nemcsak mi vágyódunk a szeretetre, hanem Isten is vágyódik a mi szeretetünkre. A kereszten ezért mondta Jézus: „Szomjazom” (Jn 19,28).

Ő minket is vár a meglepetések kútjához, mint ahogyan várta a szamariai asszonyt, az öt rosszul sikerült házastársi kapcsolatával a háta mögött. A kérdés csak az, hogy mi szomjazunk-e arra az élő vízre, arra az élő hitre, aki maga Jézus, és vágyódunk-e arra az igazi szeretetre, amit Jézus szeretne adni nekünk?

Esetleg minket is érhettek már kiábrándulások, csalódások. Jézus kész kinyilvánítani nekünk is az életünkre vonatkozó igazságot. Bennünket is hív egy új irányvételre, egy megújult életre. Ne meneküljünk el a Vele való találkozás elől! Fogadjuk el, hogy nemcsak jól ismer minket, hanem jót akar nekünk, és egyedül Ő tud segíteni rajtunk!

Legyünk készek arra, hogy rendezzük eddigi életünket, kapcsolatainkat a Jézussal való beszélgetés, a tőle kapott felismerések alapján! Ismerjük fel, hogy lelkünk legmélyebb vágyait csak maga Isten képes betölteni! Ő tudja a szeretet utáni szomjunkat oltani az élet vizével, az élő hittel, a Szentlélek által.

Vallásos gyakorlatainkba, legfőképpen imádságainkba csak a Szentlélek tud lelket, életet önteni. Higgyünk Jézusnak, hogy számunkra is eljött az óra, „már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár”.

Pál apostol is bátorít minket: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal” (Róm 8,26).

Vajon elfogadjuk-e Jézust Messiásunknak, és hajlandóak vagyok-e tanúságot tenni róla mások előtt is? Mert fontos, hogy az örömhírt ne tartsuk meg magunknak! A szamarai asszonynak akkor vett új irányt az élete, amikor segítője lett városa megtérésének. Megújult életünkkel legyünk mi is az örömhír továbbadói!