Évk. 11. hét, péntek – Mt 6, 19-23 – Milyen életcéljaink vannak, és mennyire értékes az életünk?
Aki igazán értékes életet akar élni, az értékes célokat tűz ki maga elé, és céljai elérésére megfelelő eszközöket gyűjt össze magának. Sokfélék lehetnek a célok: anyagiak, vagy egészen elvontak, mint például az igazság, a jóság és a szépség, stb. 
Ezek között felállítható bizonyos értékrendi sorrend is, de minden célnak és eszköznek akkor van igazán értéke, ha személyekhez kapcsolódnak. Mert mindennek és mindenkinek nemcsak önmagában vett értéke van, hanem „relatív” értéke is, amely attól függ, hogy a hozzánk való viszonya szerint, vagyis a mi számunkra mennyire értékes egy bizonyos „dolog” vagy személy.
Vajon felismertük-e, hogy az igazi kincsek az értékes emberi kapcsolatok, a legértékesebb kincsünk pedig az Istennel való kapcsolatunk?
Az, hogy ki mit tart nagyobb értéknek, meghatározza az illető egész életét, minden tettét. Célrendszerünket is ennek megfelelően alakítjuk ki. Bizonyos erkölcsi állásfoglalások és döntések miatt szükséges a fontossági sorrend megállapítása, nemcsak anyagi és elvont javaink között, hanem szeretet-kapcsolataink között is, hogy ezek milyen fontossági sorrendben következnek egymás után.
Akik nem hisznek az örök életben, azok „evilági” értékekből alakítanak ki fontossági sorrendet magukban. Ők úgy gondolkodnak, hogy „szemesnek áll a világ”, és földi kincseket harácsolnak. Észre sem veszik, hogy az önzés által mennyire meg tud romlani a „tekintet”, vagyis az érték-ítélet, és zavarodottság, nyugtalanság lesz úrrá az ilyen ember szívén.
Az anyagiasságnak (kapzsiságnak) az a veszélye, hogy az ember „szívét” („egyéniségét”) beszűkíti, és az ilyen ember nem veszi észre az igaz értékeket. Ezért van szükség „látó szemre”. Ahogy testi szemünkkel eligazodunk a környezetünkben, úgy a „lélek szeme” is hozzásegít az igazi értékek meglátásához. Akinek egészséges a szemlélete, az ismeri fel az igazi kincset.
Jézus szerint a szem épségét a tiszta szív biztosítja. Ha tiszta a szív, a tekintet is tiszta, és világosságban élünk. De ha önzés, vagy gyűlölködés lakik az ember szívében, akkor az ember tekintete is megromlik, és az emberben káosz és zűrzavar lesz. A szív és a szem tisztaságát a szeretet biztosítja. („Jól csak a szívével lát az ember.”)
! Adjon nekünk az Isten az örök életbe vetett hit által világos látást, hogy Istennel való szeretet-kapcsolatunkat tartsuk a legnagyobb kincsnek! Ha a többi kapcsolatunkat Istenben létesítjük, akkor ezek a kapcsolatok is örökké megmaradnak, és így tudnak adni igazi boldogságot. Mert – Aquinói szent Tamás szerint – „igazi boldogságot csak az értékeknek (és számunkra „értékes személyeknek”) az elvesztés félelme nélküli birtoklása ad”.
! Földi javainkat az Istenben létesített kapcsolatok ápolására érdemes fordítani. Így lehet gyűjteni kincseket a mennyben, és így lesz igaz, amit Jézus mondott, hogy „ahol a kincsed van (=a mennyben), ott van a szíved is”.
Kérjük Jézust, gyógyítsa meg vakságunkat, és adja meg nekünk, hogy lássunk, vagyis vegyük észre azt, hogy miénk lehet a világ minden kincse: az Isten, és azok is, akikkel a földön szeretet-kapcsolatban élünk.