Évk. 9. hét, szerda – Mk 12,18-27 – Milyennek képzeljük az örök életet, vágyódunk-e utána, és mit teszünk érte?
A valóságban nem történhetett meg az az eset, amit a szadduceusok kitaláltak egy asszonyról és a hét férjéről. Kérdésük lényege valójában nem is az volt, hogy ki lesz az asszony férje a túlvilágon, hanem az, hogy van-e egyáltalán feltámadás és örök élet? Ők ugyanis csak a Mózesnek tulajdonított könyveket fogadták el „sugalmazottaknak”, amelyekben ez a kettő nem szerepel kifejezetten.
Jézus olyan szentírási részlettel igazolta a feltámadás tanát, amelyet a kérdezők is elfogadtak. Isten Mózeshez intézett szavait idézte, és a klasszikus zsidó írásfejtő módszert alkalmazva alkotta meg szillogizmusát, visszájára fordítva a szaddúceusok logikáját:
HA (1) – egyrészt – Isten Ábrahám, Izsák és Jákob Istene,
és HA (2) – másrészt – Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké, AKKOR Ábrahám, Izsák és Jákob élnek,
TEHÁT van föltámadás („quod erat demonstrandum”).
Vagyis nemcsak az a „holt biztos”, hogy meghalunk, hanem ugyanígy az is, hogy mindenki föl fog támadni. Ahogy Jézus mondta: „Akik jót cselekedtek, az életre, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítéletre” (Jn 5,29). Hogy ez milyen módon fog történni, az „fölülmúlja képzeletünket és értelmünket” (KEK 647/1000). Szent Pál levelei alapján annyit mondhatunk, hogy ugyanúgy „a Szentlélek műve lesz”, mint Jézus feltámadása (Róm 8,11).
Az is biztos, hogy a mennyei létforma nem mérhető a földihez. A mai evangéliumban Jézus azt mondta, hogy a feltámadás után olyanok leszünk, mint az angyalok.
„Úton a túlvilág felé” c. könyvében William H. Shannon azt írja, hogy „ezt semmiképp nem úgy kell érteni, hogy megszűnik a nemiségünk. Nemiségünk nem valami, amit birtoklunk, hanem része annak, amik mi magunk vagyunk. Alvin Plantinga úgy látja, hogy a szexuális energia előrejelzése annak a vágyakozásnak Isten után, amely jellemző lesz ránk megújult égi állapotunkban. A szexuális egyesülés a földön és az ezt követő kielégülés extázisa előre jelzi a sokkal mélyebb értelmű egyesülésünket Istennel.” ! Az örök boldogság sokkal nagyobb boldogság lesz, mint amilyet a földön a férj és feleség kapcsolata tud adni, amit Jézus kortársai általában a legszebb és legnagyobb örömök közé soroltak. Az a tökéletes szeretet nem eseménytelen és egysíkú létforma lesz, hanem az élet kiteljesedése.
Mennyei szeretet-kapcsolataink mélységét és intenzítását az határozza meg, hogy földi életünkben milyen méretekre nőtt a szeretetre való képességünk: vagyis hogy mennyi szeretetet tudunk befogadni és adni. Ami akkor is tökéletes boldogságot ad, ha (képletesen szólva) csak egy gyűszűnyi a méretünk. Senki nem fog hiányt szenvedni. Földi életünk arra való, hogy növeljük szeretetünk mértékét. Jézus mondta: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is” (Mt 7,2, Lk 6,38).
Arra kell törekednünk, hogy „legyen a Szentlélek által egyre élőbb, személyesebb a kapcsolatunk az Atyával, a Fiúval és egymással”. Kalkuttai Teréz anya mondta: „Aki jobban eggyé lett Istennel, az jobban szereti felebarátját.” VI. Pál pápa pedig azt mondta: „A testvéri szeretetnek új neve van: fejlődésnek hívják.” ! Minden nap fejlődjünk a szeretetben, így haladjunk a „teljesség” felé!