Remete szeretett volna lenni – Interjú a vasmisés Szabolcs atyával

Kedves Páldeák Szabolcs atya! Hogyan szakaszolná a 65 év papi hivatásteljesítését? Volt benne Amerika, Esztergom, Szentendre, Gyöngyös, Mátraháza. 1953-tól mostanáig milyen nagy egységekre bontja életútját?

Én egyetlen egységre bontom: mindig azt kellett csináljam, amihez nem volt kedvem.

 

Mihez lett volna kedve?

Én azért jelentkeztem a Kapisztrán Provinciába, mert nem volt iskolájuk. Tőlem mindig is távol állt a pedagógiai szakma. Szentelésem után 7 évig voltam az esztergomi gimnáziumban prefektus, és beleragadva ott a pedagógiába, amihez nem értettem, és utána ugyanezt csináltam 9 évig Szentendrén is. Tehát megváltás volt számomra az amerikai út, de ott a probléma, hogy az angol nyelvet megtanultam és folyékonyan beszéltem is, csak egy szót se értettek belőle az ottaniak.

 

Igen, már elég érett, felnőtt fejjel került ki 1975-ben, ha jól tudom.

50 éves születésnapomon vettem át Winnipegen a plébániát. Nekem nehezen ment az angol kiejtéshez való alkalmazkodás.

 

Milyen ferences életet képzelt el magának? Tehát a Kapisztrán rendtartomány 1950-ben kényszerűségből lett tanító rend, másképp nem maradhatott volna fönn. Korábban a lelkipásztori munkára, illetve a kolostoron belüli legkülönbözőbb foglalkozásokra – szakács testvér, kertész testvér, sekrestyés testvér, oltárépítő testvér – is lehetőségük volt a ferenceseknek. Valami ilyesmi vonzotta?

Igen! A remeteség.

 

Remeteség. Hát ez nem adatott meg. Végig olyat csinált, amihez nem igazán volt kedve, de annál nagyszerűbb érdemszerző a történet, nem?

Hazajövet 5 évig voltam Mátraházán. Az majdnem remeteség. Ott éreztem igazán ferencesnek magam.

 

Ritka ajándék és kereszt is, ha az ember hosszú életű. Miért, kiért ad hálát, hogy ha összegzi életútját vasmiséje alkalmából?

A hosszú életnek az oka, fölsőbb hatalmaktól az, hogy az ember bűnös, bűnöket követ el néha. Vannak vargabetűk az életében, és ha valaki sok bűnt követ el, akkor hosszú időre van szüksége, hogy ezeket levezekelje. Pappá szentelésem napja (aug. 23) Limai Szent Róza ünnepe, akinek látomásai voltak. Az Úr Jézus sokszor fönségesen megjelent neki. Egyszer fönségesen mondta, hogy a karizmát vagy az örök üdvösséget nem lehet másképp elérni, csak szenvedéseken keresztül. A bűnbocsánatot is csak szenvedéseken keresztül lehet elérni. A látomása után szeretett volna kirohanni a terekre, és hirdetni azt, hogy kegyelmet csak szenvedések szenvedésére halmozva lehet elérni. Ez az egyetlen lépcső az üdvösségre. Ezért köszönöm a Mennyei Atyának, és az Úr Jézus Krisztusnak, hogy még hagyott időt, hogy próbáljam (sajnos mostanában kevés fizikai szenvedéssel, mostanában inkább lelki szenvedéssekkel) a körülmények miatt és a jövőnk miatt.

 

Szabolcs atya mikor született?

1926. novemberében, Pesten születtem. Édesapám Marosvásárhelyen volt állomásfőnök helyettes. Őket kizsuppolták 1919-ben, mikor a románok elfoglalták Erdélyt, és mivel a Tiszánál front volt, ezért Máramarosra tették át ezeket a vasutasokat és postásokat. Sokan visszaakartak menni, de nem lehetett. Később a MÁV Igazgatóságba került.

 

1938, budapesti Eucharisztikus Világkongresszus

11 éves koromban végig élveztem, végig gyönyörködtem, végig örvendeztem az akkori Eucharisztikus Kongresszust, és most aggodalom tölti el a szívemet, hogy a körülmények nem fognak-e meggátolni bennünket abban, hogy ezt ugyanolyan ünnepélyességgel tudjuk megrendezni, mint 1938-ban történt.

 

18 évvel Trianon után az ország kezdett magára találni. Korábbi beszélgetésünkben említette Szabolcs atya, hogy milyen átélten, lelkesen énekelték Kudela Gézának az eucharisztikus himnuszát, amely mindenki fele békejobbot nyújtott, ez volt az üzenete a 38-as kongresszusnak?

Így van! Forrassza szeretetbe, egységbe minden népet, nemzetet. Ez volt az akkori mottó, tehát ez a lelkület, hogy itt nem is a megbocsátásról volt szó, hanem a sikoly az igazságért, de minden erőszak vagy gyűlölet nélkül szeretetben összeforrva.

 

Egybeesik 2020-ban ez a két meghatározó esemény – az egyik gyászemlékezés, a másik pedig az Úr Jézus ünneplése. Az Eucharisztikus Kongresszus talán segítségére lesz nemzetünknek, hogy a továbbiakban, okosan és barátok szerzésével teljék az időnk?

Hát csodálatos a vezetőségünk. Tehát a trianoni sebhelyeken túllépve, például a V4-nek a megalakítása. Tehát mialatt az egyik állam igyekszik a magyar nyelvet minél jobban visszaszorítani, annak ellenére mi segítő jobbot nyújtunk nekik. Másik országgal kapcsolatban pedig segítség nyújtással (pl. árvizek stb. alkalmával) próbáljuk a békét visszaszerezni az országok között, és megértetni velük, hogy az irántunk érzett gyűlöletnek nincs értelme, hanem csak az összefogásnak, a szeretetnek van egyetlen útja a boldogulásunkhoz.

 

A papi hivatást, a szerzetesi hivatást választotta. Szerepet játszott az Eucharisztikus Kongresszus élménye?

Természetesen! De akkor teljes más volt a hangulat. Mi Tóth Tihamér könyvein meg Oszter atya könyvein nevelkedtünk. Heti két óra hittan volt, évi lelkigyakorlat. Állami iskolába jártam. Tehát teljesen vallásosan nevelkedtünk. Nálunk nem volt barilla, se hitlerjugen, sem mint ahogy később volt kisdobos meg ilyesmi. Minálunk cserkészet volt. De úgy, hogy katolikus papok kezdték, olyanok, mint Sík Sándor, Bayer Géza, mondhatnám a neveket egymás után.

 

Miért lett ferences?

1945 július 11-én érettségiztem. Beiratkoztam a Műegyetemre 3 évet. Elkezdtem, de a rajzolás…, mivel nem volt jó kézügyességem, a rajzolás tönkretett. Nem tanultam csak rajzoltam, a rajzokkal kínlódtam, és közben figyeltem, főleg figyeltem a politikát, és 1947 decemberére rájöttem, hogy az a világ, ami visszavonhatatlanul következik, az nem az én világom. Minket nem erre készítettek fel az érettségivel, ez egy teljesen más világ, és én ebben a világba nem akarok élni!

Mivel 15 éves koromban jártam a Szerén atyához, és Ő meg is kérdezte, hogy nem akarok-e pap lenni? Akkor kinevettem, mert annyira nem jutott eszembe. Mikor láttam hova halad a világ, teljesen világos volt, és akkor mindenki azt mondta 1950-ben, hogy csupán egy évig fog tartani.

 

Guggolva is kibírjuk.

Igen, én meg halálosan vitatkoztam Végvári Vazullal, hogy igen is, ez még egy évtizedig is eltarthat. De behúztam a nyakamat, hogy ekkorát mondani, mikor mindenki azt mondta, hogy egy évig fog tartani.

 

Szerém atyát honnan ismerte, Ő a Margit körúti templomnak volt a papja?

Margit körúti templomban volt, és lelkigyakorlatot tartott nálunk az iskolában. Ahogy mondtam, minden évben volt lelkigyakorlat. Nagyon értett a fiúkhoz.

 

Akkor Ott hagyta a Műszaki Egyetemet?

Igen, mert ez a világ nem az én világom.

 

És akkor eszébe jutott, amit Szerém atya mondott, hogy papi hivatás.

Hogy jellemezzem az akkori légkört: az ötödik gimnazista osztálynak volt egy könyvtára, és én abból kivettem Baylon Szent Paszkál életét, és attól kezdve mindig nálam az volt bennem: milyen jó volna elvonulni, és csak egy laikus testvérként belépni a ferencrendbe. Nagyon fellelkesített ez. Szintén ebben a korban, 15 éves koromban erre gondoltam, és ezek az érzések jöttek vissza bennem 1947-ben, és 1948 augusztusában már beléptem a ferencrendbe.

 

1953-ban szentelték atyát. Esztergomban?

Esztergomban, természetesen. 1950-ig Szécsényben volt a noviciátus és Gyöngyösön volt a klerikátus, a szemináriumunk. Én még egy évet töltöttem Gyöngyösön 1949-50-ben. Nagyszerű klerikát volt. Ott volt Paskai Pacifik testvér, Kákonyi Asztrik testvér, és aztán a későbbi provinciárisok. Nagyszerű klerikát volt, és igen színvonalas. Utána Esztergomba kerültünk

 

Újmisés jelmondat. Miért azt választotta, amit választott?

Már az aranymisémen is a 126. zsoltár első sorát választottam (a mostani szentképre is ez került): Pihentében is megáldja az Úr akit szeret. De az egész úgy hangzik: „Hiába keltek hajnal előtt, hiába feküsztök későn, hiába esztek verejtékes kenyeret, pihentében is megáldja az Úr, akit szeret.” Ez az én jelmondatom. Most az tesz engem boldoggá, reggeltől estig, és egész éjszaka, hogy Jézus szeret engem, és nem vár mást tőlem, csak hogy viszont szeressem, és ezt igyekszem ezerszer kifejezni neki. Jézusom szeretlek!

 

Ma is aktív lelkipásztor, a gyóntatófülkében ott van, naponta misézik 92. évesen.

Sajnos csak koncelebrálok, és nem prédikálok, prédikálni csak a gyóntatószékben szoktam. Ahányan jönnek, annyinak elmondom, Isten szeret, mert ahányon jönnek, mindenkinek más Isten-képe van. Egy Isten-kép hiányzik, az egyedül valódi: az Isten szeretet.

 

Kik azok a ferences szentek, akik fontosak voltak példaképként?

Amikor Rózsadombra kerültem – ott van egy gyönyörű Szent Paszkál freskó –, az tett ott boldoggá, mert az Oltáriszentség iránti szeretet volt az Ő élete, mert az Eucharisztiában tapasztaljuk meg fizikailag is Jézus szeretetét. Ez árad belénk a szentostyából. Árad belénk Jézusnak a szeretete.

 

Jól tudom, hogy életkor szerint Szabolcsa atya a legidősebb ferences, és a kapucium szám szerint is az első három között van?

Az 1949-50-ben levő gyöngyösi klerikus társaim közül Török Titusz atya 4 hónappal idősebb nálam, de ő a feloszlatás után nem tért vissza a kolostor falai közé. Kolostorban élők közül én vagyok legidősebb. De mivel akkoriban már 15-16 éves korukban sokan már noviciátusba mentek, én viszont három év műegyetem után léptem csak be a rendbe, ezért kapuciumba (vagyis a rendbe lépés sorrendjében) megelőztek. Ketten is vannak, akik korábban léptek be: Bánk atya, meg egy nálam jóval fiatalabb atya van, Albin. Bánk atya 3 hónappal fiatalabb nálam.

 

Szécsényben volt novícius, amikor még a kommunisták nem zavarták szét a rendeket, és nem vették el ezt az ősi házat. Milyen volt ez a szécsényi esztendő 1947-ben?

A szécsényi esztendő nagyon szép volt, nagyon jó magiszterem volt, ragyogó novícius mesterünk volt. Az utána következő gyöngyösi egy év is felejthetetlen volt számomra.

 

Ami a noviciátust követte, az a Teológiai Főiskola volt már?

Onnan zavartak minket szét. Az évfolyamon társaim voltak Paskai Pacifik (akit később püspökké szenteltek, és bíborossá is vált), Kákonyi Asztrik, Sebestyén atya, a későbbi provinciálisunk. Az Amerikába való kijutásomat is Sebestyén atya intézte el. A többiek is… Ragyogó évfolyam volt, és a fölöttük levő Gáspár atya, meg Fekete Fülöp diakónus. Én voltam a „Deák” ő a „diák”. Egyforma magasak voltunk, aszerint ment a párosítás. Ragyogó pap lett az egri egyházmegyében. Nagyszerű társaság jött akkor ott össze. Felemelő volt az az 1 év, a ferences életemnek a legboldogabb éve ez az év volt. A lelki életben is elől jártak… Balázs Sebestyén, meg a többiek, Pacifik, Asztrik, a többiek is mind jó példával jártak elő. A ferences életben róluk, az idősekről csak jót tudok mondani.

 

Isten éltese a vasmisés ferences szerzetest. Köszönöm szépen.

Nagyon szívesen.

Szerdahelyi Csongor interjúja alapján

Az interjú meghallgatható: ITT